B.Tomos Hajnal
Szárnyrakelésem
Márványsimára meszelt falak,
s a kíntól csöpögő mennyezet,
akár vajúdó anyám
a nedves ágyon.
Kinn nagyhasú felhők,
eperfák hegein reped a fagy –
mint sokáig visszatartott lélegzet,
tör elő a havazás.
Napszentületre megenyhül a várakozás,
patyolat, érintetlen gyolcs
terül a meghitt elcsendesülésre.
Anyám világra hoz.
Rám hagyja a gyötrődés
súlyos szárnyait.
2026.január