Pírban áztatott,
sziporkázó ruhám
ráadtam egy
régi nyárra.
Arcomat, mint
piros foszlányt,
fagyott nyírfa
ágán felejtettem.
Valahol nyomtalan
elmaradt a nő,
akiben egeim
egyszer kinyíltak.
Végtelen hahotában
ismétlődtek jeleim,
de olvasatlan csorogtak le
viaszfalak tükrein.
Most új tavasz közeleg
s úgy érzem néha,
mintha nyelvem rügye
lassan kifakadna.