(Reflexióvers Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal c.költeményére)
Élnek még emberek,
kik látták, milyen voltam
én, a futkosó gyerek.
Most csak a sajgások
jelzik szív-mélyen :
még eleven vagyok.
Van kávém egy dobozban
s reggel, ha lefő,
van kivel megosztjam.
Még van asztalom,
s az asztalon, mint pillangó
patyolat abroszom,
abroszon csészém,tányérom,
hál’ istennek még kijut
a mindennapi falatom.
És van egy tisztaszobám,
ünnepkor, hogy belakja
a fogyatkozó család.
Még vannak könyvek,
anyja nyelvén sarjad
a gügye gyermek-
s van egy buta álmom:
ha egyszer a föld befogad,
szavam kicsírázzon.
