A párna hiába habpuha,
felriasztanak rémálmaid,
kávéd selymesen zamatos,
de nem érzed ízét –
hasztalan szól napestig
az andalító hegedűjáték,
nem jut el füledig.
Te csak a távoli dübörgést hallod
akárha mellkasod ajtaján
és rettegsz, hogy rád törnek,
elveszik párnád, kávéd,
összekapart csended.