Oly kék a messzeség,
mintha csak tükréből
nézne vissza az ég.
Jólesik bőrömön
a rőt homok szeme-
foszlik ilyenkor a jelmez,
mint pillangós pernye.
Árnyak karján ringok,
hamvas tavasz, nyár,
minden voltam-vagyok.
Alszik a szél:
elaggott csősz,
illatok üzenik,
közel az ősz.
Nesztelen hull a fény
szemem ablakáról,
ahogy halott madár,
fordul le az ágról.