Keresés
Close this search box.

B. Tomos: Hajnal Nesztelen

Oly kék a messzeség,
mintha csak tükréből
nézne vissza az ég.

Jólesik bőrömön
a rőt homok szeme-
foszlik ilyenkor a jelmez,
mint pillangós pernye.

Árnyak karján ringok,
hamvas tavasz, nyár,
minden voltam-vagyok.

Alszik a szél:
elaggott csősz,
illatok üzenik,
közel az ősz.

Nesztelen hull a fény
szemem ablakáról,
ahogy halott madár,
fordul le az ágról.

További bejegyzések