B. Tomos Hajnal: Néptáncos

Mint üveget egyensúlyzó
néptáncos lépkedett velem az élet-
kezdetben egyenes derékkal,
feszes izmokkal járta
s ritmusra koppant csizmasarka.

Aztán már óvatosabban,
mint aritmiás szív,
el-elvétette a taktust,
s egyre sűrűbben pillantott alá
a következő lépésre.
(Jaj kavics, tövises kövek, jaj mocsár,
meg ne botoljak, el ne nyeljen
egy alattomos éjjelen az ingovány !)
És az üveg egyre súlyosabb lett,
fekélyek sárga leve,
bürökédes évek terhe gyűlt benne.

Tudtam, persze: törékeny vagyok,
mint szikkadt csont,
mint holnapot kukkoló remény,
és az élet…….
nos, úgy tűnik,
már régen nem nagybetűs,
fehér bottal puhatolja, hová lépjen,
ha a párkák még engedik.

További bejegyzések