Kigondolod saját igazadat
és behelyezed egy szövegkörnyezetbe.
Én is kigondolom a sajátomat
és kontextust fonok köréje.
Elképzelünk egy vekkert,
mely az igazak történését jelzi
egy diszkrét kattintással.
Ez az a pont, amikor
a két igazság elhúz egymás mellett
akárha galaktikus fénycsóvák,
mert nincs egyeztetett helye a randevúnak,
mint szerelmesek számára
mondjuk a sarki lámpavas árnyéka.
Ezek szerint a kigondolt igazak
számtalanszor ismétlődhetnek
ugyanabban a környezetben és időben,
s végtelenszer megkerülik egymást
fiktív ellipszisükön,
miközben a VALÓSÁG
csupán egyetlen felvonás
soha vissza nem térő perce.
