Ajándéktól ragacsos
a kezem,
mert mindent elfogadtam
éhesen
s énembe vakoltam, úgyszólván
vérmesen –
itt van illatod bensőmbe
ölelve,
s a kékszemű szilva
ősz-íze,
nyomom a reggeli
fűben
s megtérve a hétfejű nap
terhe.
Ajándékba kaptam bőrömet,
(egyetlen ruhám)
hogy enyém, azt hittem,
mint nyelvem és anyám,
s kaptam kéket és aranyat,
hogy terítsem lapra
a bepillantó nyugalmat –
kolostort állítottam belőlük,
sejtjeim dómját,
hogy az tanítsa szentül
szemeim szirmát.
Ragacsos volt kezem:
gyűjtöttem éhesen
s most vagyok ernyedten,
mint magam jelmeze,
nem számít, ha peregnek,
az elvérzett levelek –
mert kölcsön volt az ék,
enyémnek hitt örök,
mit szerre most visszakér
az alám homoruló öröm.
