Volt úgy, hogy
sétahajót kínáltak
úszómedencével és macskaléptű,
fürge pincérekkel.
Ehelyett én fejest urgrottam
a hínáros vizekbe,
hogy bőrömön érezzem
a tenger dübörgését.
Sokáig siklottam a halvilág
jelöletlen ösvényein,
bordáim ívén ropogott
az irdatlan só súlya
és fürtjeim játszottak gondtalan,
mint polip fejlábai
a langy áramlatokkal.
Ma már lazán nyújtózom
a nyárvég fedélzetén,
de néha érzem
bordáim roppanó ívén
a tenger sellőkezét.