A tékozló fiú megtért,
de üres itt már minden tér,
hangtalan bőg a csorda
s füvek csendje derékig ér.
Halál ül a levágott
borjú szemében,
halál a vendégek
késes kezében.
Ő már nem örökös itt,
nem fiú, sem hitvány szolga,
helyét feledés szövi,
elporladt régen a nyoma.
Mégis őszintén sajnálja,
hogy az atyai porta
megrakott asztala
őt hidegen hagyja.
Mindene ott maradt
a nagyváros zajában,
élete elveszett, kocsmák,
tivornyák mocskában
s itt nem a levágott borjú,
csak a tékozló fiú
bárgyú, merev szeme
bámul a semmibe.
