Egy vitorlást viszek a vállamon,
rajta alma, kenyér,
hintaszék és minden egyéb,
ha a túlparton esetleg nem lenne.
Hullámverésben kissé
lábujjhegyre emelkedem,
hogy a habos ár
ne mossa el terhem.
Egyébként minden rendben:
talpammal tapintom a tófenéket
s a fecskék, mint apró vágyak,
néha vitorlámra szállnak.
Öregedő apámat látom a kertben, szélfújta barázdák közt tapos, arcába ráncokat karcolt az idő, éveit ébresztőórák zúzták porrá, szemében hűs patakok vére folyik.
Kandallóban fa parázslik, körötte senki sem fázik. Lekerülhet kabát, sapka, nem gondolunk már a fagyra. Az asztalon gyertyák égnek, meleg fénnyel megigéznek. Apró lángok táncot
Túlbuzgó emberek lakta apró szigeten születtem, ahol nyakló nélkül döntötték ki a rossz fákat tűzrevalónak a hit tüzéhez: táplálni kellet reggeltől estig, ki ne aludjon
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
