Keresés
Close this search box.

B. Tomos Hajnal: Földem, vérem

Terhes volt velem már
ősanyám óta,
sejtjeim csíráját
magában hordta.

Méhe nedve táplált,
mint húsos tulipánt,
vagy talán sebeket
pátyolgató burjánt.

Belőle sarjadt
erem bokra, csontom,
gyökér-karjaiba
ma is kapaszkodom.

Lett első mozdulatom,
lábam imbolygása,
szájam sarkában
hajnal-mosolygása.

Mint kert gyümölcsét,
létem szépét adta,
szikkadt barázdáit
arcomba karcolta.

És ő hozza majd el
a bárkát,
szememre a föld
hűs fátylát,
terít rám lombot,
havat, százat,
hogy odaát
meg ne fázzak.

További bejegyzések