Mondják, hogy eleve
hídnak születtem
(vagy idővel
a sodrásban azzá lettem).
Rajtam jártak át az emberek
egyik világból a másikba:
ki durva bakanccsal,
ki lenge hálóingben,
mintha menekülne.
Mára már elfolytak
alólam a partok,
s itt maradtam íjként kifeszítve,
hasznavehetetlen
a meder kőfogai felett
és csak mállok,
akárha saját súlyomtól
s titkon azon mulatok,
mire a mederrel összeérek,
csak poromon osztoztok.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
