B.Tomos Hajnal: Festmény kutyatejjel

Semmiben lengő erkélyéről
nézi az almavirágos kertet,
melyet akkor festett,
mikor még volt jobb keze-
aztán a töredezett betonsétányt,
ahol minden reggel átvágott
munkába menet,
mikor még volt lába.

Nézi a sírhantokként
meredező betonkupacokat,
lenn a lánctalpak közé szorult fakanalat
s a véres katonazubbonyt,
melyből egy kéz csontjai még mindig
markolják az anyaföldet.

A város helyén szerteszét
kutyatej sarjad,
bogarak serege araszol,
mint máskor is
ilyenkor, tavasszal.

Ecsetet vesz elő,
bal kézzel üres vásznára
nagy, füligszáj-Napot fest
és kiakasztja
a sötéten homoruló ég alá,
rézsút a kutyatejjel.

További bejegyzések