Az igaz már csak
többdudorú álca,
a Holdat is letagadja az,
kinek van hozzá arca.
Kabátod alatt hiány,
mint jégbe fagyott ujjak
markol a magány –
s álmod ha volt, mára
szél szárnyán foszlány.
Már csak könyvből int feléd
a jólnevelt módi,
(tudod: Arany, Jókai meg Krúdy)
ó, meghitt, patinás elegancia!
fityiszt mutat neki
az underground-intelligencia –
s tied ennek árnyéka is, persze:
hisz az, ki igazán szeret,
csak úgy elslisszol melletted,
mint maga az élet.