Utak erei. Mindahány
csak hiszékeny,
gombolyaggá tekeredett
tévelygés –
kék távlatok
kincses szigete
és mesés túlpartok
ígérete.
(Ennek vagyok most
eredménye?)
Régebb csak nekifutások
reggel, mezítláb
a nyers-puha réten,
aztán agyagos ösvényen,
gyermekfej-köveken,
töltésen,
síneken,
beton-kemény eszmélésen,
sohameséken,
föld-vesztőhelyen…
(Ennyi lenne a Minden?)
Megszoktam, hogy az ablakon kinézzek, s odapillantsak lefekvés előtt, vajon alul az örökzöld bokor csöndbe borult vagy föléledt a szélben? azon nyomban világosabb a park,
(Szabó Lajosnak) Képzeld, Lala, az idén igazi ősz van, nem olyan november közepéig tartó vénasszonyok nyara, vagy indián nyár, mint az elmúlt években. Nem a
Haloptikában olvadásponton túli táj a föld és az ég között vibrál: a délibáb párolgó szellemkép rajzát vetíti eléd; káprázata mögé elrejti másik felét. Portölcsér kavarog
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
