Szeretem, ha mindennek
megvan a helye
és hogy minden
a saját helyén legyen –
Ha mondjuk reggel álmosan
átbattyogok a konyhába,
rátehessem kezem már elsőre
kedvenc majolika csészémre,
jobbról a harmadikra
a legfelső polcon.
Szeretem, hogy te ezt már
alapból értetted-
nem firtattad soha,
miért s meddig
tart még a buta agyfix,
nem piszkáltál,
hogy mégis mi lesz
ha egyszer nincs ott
az a francos majolika
és egyáltalán se polc se szekrény,
semmi nem lesz a helyén.
Nem kérdeztél! Csak tetted
harmadiknak a sor végére
a legfelső polcra.
Azt hiszem, ez volt origója
egyszeregy-párhuzamunknak,
írtuk mint sort sor alá, az éveket,
kék tintával tengerszín-egekre.
