Emberek helyett
átfestett bábok
lakják a színteret
s mint fülbemászók,
petézik a rémeket.
Valakik a színfalak mögött
égzengést mímelnek
(bádogkorong dörög)
vérszínű ábrák a díszletek.
Zöld-narancs ívfény
libben, mint maga
a hiteles tökély
s itt-ott formázza is néha
a megjátszott esélyt
de a lelátó végig néma.
Csak állok az irdatlan
levegőoszlop alatt
s érzem ösztönömbe kódoltan,
hogy már a kezdetektől
anyagtalan terhek óvnak
az eltökélt kivérzéstől.