A vers igaznyelve az,
amely legrejtettebb
énemet is kikotyogja —
azt, akit még nem ismerek,
aki mint fátyolos szűz
elefántcsont-rácsok mögött
cikkan folyton tova,
ha néha távolról szemlélik,
vagy csak illatát megérzik.
A vers igaznyelve az,
amely nem számol
szépítkezéssel, álcázó sminkkel,
forma, alliteráció és ritmus
számára lényegtelen,
elsikkad a felszínre hozott
IGAZgyöngy fényében.
A vers igaznyelve az,
mely egyszer összes énem felfedi,
de – gyávaságból? Félelemből? —
még nem tudtam megírni.