Hatalmak marka
fonja kötelét
vézna csigolyákra.
Ami ma talány,
holnap már törvény:
cirkusz a világ.
Hopplá! Töltsük újra
az ágyúkat! Ne gondolj
Földre, emberhúsra!
Kidől, aki béna,
megél az élelmes,
ha az ég is akarja.
Egy röpke kézmozdulat
rajzol át térképet, irányt,
s árul embert, mint tárgyat.
Állatra vetkőzött emberség,
földbarnára égett szív
csendestársa a reménység.
Alkony terül az evilágra,
ember fogja le szemét,
mégis Istent káromolja.