Keresés
Close this search box.

B.Tomos Hajnal: Andante

Mert idő múltán
dudva növi be szíved,
félresiklott játékok
és durva akarnokok
rejtik szemed elől
gyermekkorod.
Menekülni? Hova?
Magyarázták is akkoriban,
hogy minden út egyszer összefut.
Miért ódzkodni? Úgyis felnőtté sorvadsz,
és ősz leszel akkor is,
ha falaknak rontasz.

Mára már tudod,
hogy minden úttest
mételyekkel terhes –
az, hogy szerettek valaha
és szerettél is néha,
már nem lényeges.

Mert idő múltán
(s az most van),
megérkezel a jelenbe
s bár nyikkan a csont,
renyhe az elme,
le kell szállnod kútmélyekbe
térdig, derékig,
éned láva-forrásáig,
hogy saját ereden mérhesd:
ott van-e még benned
a csillagszemű gyermek,
lappang-e még rejtve
az égkékre vágyakozás,
futja-e estig vagy testig a
tátva hagyott csodálkozás.

További bejegyzések