Ami van, csak tél-túl
ténfergés,
ágyszéltől asztalig
szédelgés,
öntükör előtt ernyedt
veszteglés,
mint ahogy anya kezében
megállt a tű akaratlan,
egy nadrág foltozása közben.
Ami volt, csak rád zárt ketrec,
hol téli álmaidban
kábán kecmeregsz
s nem emlékszel holdra,
langy szelek sodorta-
vadszag-vágtára,
nem emlékszel már
szép-szabad magadra.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
