Emlékszem a fára,
melyből kibontottam, mint teremtő,
saját képmásomra a szobrot.
Emlékszem a szoborra,
amint lassan alvadt benne
a fa édes vére.
De a metamorfózis határvonalára
nem figyeltem –
elszivárgott, feláldozódott,
mint ahogy mag szentelődik porrá
a csíra robbanásában.
Molnár-Kozma Alexandra Az emlékezés útján a csend mögé ha nézek sarokba szórt vaskos tévedések térdelnek vezeklő magányban a múlt elnyűtt molyrágta paplanján az óhaj már
Új divat volt terjedőben a világ játszóterein: a gyerekekre új, kényelmes, ámde kissé mégis ormótlan szkafanderszerű ruhákat aggattak szüleik, amitől pont úgy kezdtek
Volt-e valaha is élete? Már abban sem volt biztos, csak azt tudta, hogy most nincs. Kiürült agy, kiürült szív, kiürült has. Hogy is lehetne így
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
