(Lírai reflexió Marin Sorescu Táncolj! c.versére)
Látod ezt a tollat?
Könyvtárban találtam,
egy nyitott könyvön.
Valamely felhők közt járó
hagyhatta hátra,
mikor sürgős üzenetet kapott,
hazaparancsolták,
vagy csak lejárt a
kiszabott ideje, mindenképp
sietve távozott.
De ha meggondolom,
nem is volt véletlen,
hogy ott maradt az a toll:
a megbízás eszköze lehet,
jelképes felszólítás,
hogy folytassam ott,
ahova ő, a felhők közt járó,
szándékosan nem tette ki
az utolsó pontot.