A küszöbön ült a féllábú gnóm.
Könnye csordult, úgy kacagott.
Eggyé válik lakóival a ház.
Ők a rejtőzködő rések mögött
tátongó odúk kísértetei.
Látjuk, jön száz és ezer. Egymás mögött.
Honnét? Hová?
S sírból? A sírba?
Faragott,
ijesztőnek szánt,
de szánalmasan fancsali démon-maszk mögött
elaggott, mogorva Művész
emberkéz által érintetlen
művei az önfeledt öröm
mámorával szakadnak ki
a köznapiság préséből. S van, aki
a szunnyadó, korcs ikerpár baljós
jelét lobogtatva kormányozhatatlanul billegő árny-hajón
halálhírt hoz. De a zárt ajtók
előtt, ha kopogtat, ha nem,
valószínű,
van valaki.
