Billion barricades (Visual poem)
Úgy hagyják el arcuk, ahogy cipők szállanak balesetekben: nemlátó szívvel, vakult lélekkel redőnyzuhanás után az éjszakában. Hallani vakok, látni süketek. Opálos tekintetük mint régült üvegek
Ülök a kávézó színpadán. Ropogósra vasalt hófehér ingem jelzi csak naiv tisztaságomat. Ölemben újszülött verseskötetemmel, farfekvéses gyermek volt, helyette én sírtam fel a bábával. Szüntelen
Este nem akarok tükör előtt állni, öregen, kövéren, arcul csapva önmagamtól. Fáj az, amit ott látok. De éjjel a sötét lakásban, a falak mentén jönnek
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
