(Tarot, Nagy Arkánum X)
Életterünk zsugorodik,
a Föld satnyul.
Herélt Megváltó a proszektúrán…
Csak úgy dől belőle a híg, habos hányadék,
vastagon,
mint a ló dereka.
A Főpapnő nyaka-szegetten lógó fejét emeli,
mögöttük a Bolond önfeledten hahotázik.
A Mágus sír.
Változatlanul minden változásban, (mert az is illúzió;
mozdulatlanná dermedő állóképek halmaza,
amit érzékelni vélünk).
A kerék nem mozdul,
a Szfinx kérdése Oidipusz agyafúrt koholmánya.
Reszkető alabástrom-mellek hegyén vöröslő bimbók,
béka ugrál egyikről a másikra, szétnyíló combok között
nyálkás, gőzölgő barlangszáj.
Törpe, torz faun négykézlábra ereszkedve araszol felé,
friss, lebegő méz-íz
csalogatón átüt a telihold fátylán
Halott bújik élőhöz,
élőt csókol a rothadó.
Az első eggyé válik az utolsóval.
Győztes a legyőzött.