Aranyi László: A Szerencse

(Tarot, Nagy Arkánum X)

                      Életterünk zsugorodik,

       a Föld satnyul.
               Herélt Megváltó a proszektúrán…

Csak úgy dől belőle a híg, habos hányadék,
       vastagon,
mint a ló dereka.
               A Főpapnő nyaka-szegetten lógó fejét emeli,

       mögöttük a Bolond önfeledten hahotázik.
A Mágus sír.

               Változatlanul minden változásban, (mert az is illúzió;
mozdulatlanná dermedő állóképek halmaza,
       amit érzékelni vélünk).
A kerék nem mozdul,
               a Szfinx kérdése Oidipusz agyafúrt koholmánya.

Reszkető alabástrom-mellek hegyén vöröslő bimbók,
       béka ugrál egyikről a másikra, szétnyíló combok között
nyálkás, gőzölgő barlangszáj.
Törpe, torz faun négykézlábra ereszkedve araszol felé,
       friss, lebegő méz-íz
csalogatón átüt a telihold fátylán

Halott bújik élőhöz,
       élőt csókol a rothadó.
Az első eggyé válik az utolsóval.
       Győztes a legyőzött.

További bejegyzések