hova tűntek a tiszta gondolatok
nincs okom a piszkos panaszra
emberségből kijátszom a kérdést
amíg fészket rak az elmúlás benned
napirenden az egyhangú szavakkal
fogy a vers véremből mint lélegzetem
– mely lasú mozdulattal jött divatba
amit a költőember sokszor kimondta
hogy a szövetségem semmivé lett
de valami hívogat a szürkületben
ahol a költészet nem nyugszik bele
mert a költő tiszta vétójoggal élhet
csak panaszra gondol nem leprára
– késői gondolatokat festegetve
emberségből az elszabadult végtelenbe
az istenség tisztán merészkedik
– benne honosul az égi szellem
s határtalan leszek de önmagam
intelligenciám ugat fel a fellegekre
mert együttérzés részvét jár velem
– hiába küldték versem a bitóra
és keresztet kovácsoltak a Földön
ahol a formák megfeszülnek benne
mégis erősebbnek érzed magad
mert körül határolnak az eszmefalak
és nincs alkalom a szabadulásra
mert máglyán lobog az értelem
– minden versben gazda leszek
teljesség – vagy halhatatlan elme
mely a piszkos emberségem
és virágzó vétójogom megsebezte