kikapcsolom vesztes színpadom
mégis hasít egy távoli ének
holtra zsibbaszt szívet agyvelőt
– a bizarr szándék – terv akarat
mely minden érzést kétszer is megöl
– elvetemült verses koponyámban
meddő agyvelőm és lázas önérzetem
mely pokolba ránt mennybe repít
szelíden őriz s mindjárt elbocsát
– a percek szabadalma szerint
egyetlen szóért börtönbe zárat
és szelíden éltet vagy megsemmisít
csőre töltve szeszmentes tudatom
megőrzi az íratlan hagyomány
és hírnév mellett vakon pénzeli
– amit sosem lehet megérteni
csak percek láncaival összekötve
új szokásaival az értelemnek
mint egy klasszikus rímje darabja
a sorok között füstölögve marad
tovább csorgatva mélységes verítékeit
mely tőletek árad s gondolkodni tud
s ha rám tekint mint kozmikus égitest
sorok között kedvelem a háborút
