– verset építek a hallgatásból
egyre több halál csörömpöl bennem
szépen pusztul szabályos nemzedéke
ha még maradt vers a költészetben
ritmusok patronjai füstölögnek
– a versekből próbálok kilépni
fantomot formálok képzeletben
mert a mai írás a kudarcot beszéli
parázna sorok szégyenbe hajolnak
mezítláb osztják az elszáradt babért
s a nagyra nőtt fák helyben toporognak
és részegen könyörögnek az aranyért
ma már mérgező költői balzsamod
– a verselés napján meditáltam
gyümölcstelen dáridó – félédes a hangod
ne írj több verset a Pesti kávéházban
és a lüktető zenék félárnyék alatt
– az írás füstölög a porral elvegyül
görcsösen köhögve zajok látszanak
ahol a költészet a verssel szembesül
és tudjátok a jó vers fog megmenteni
amíg a jambusokban odaérkezem
– a költészetnek furcsák a törvényei
de megáldja az írást fölszentelt kezem