Ambrus József: Vallomás

Mint szajha kínálsz csók ízével
és körmeidnek éle metsz,
itatsz könnyeim vizével,
kongó reményekkel etetsz.
– (Kosztolányi Dezső)

Serceg a papír a tenger lángra kap
örvényekbe veszett arcvonásod
– hideg a drót – a hír elakad
új mesterséget itat vallomásod

fogytán van lázas gyújtózsinórod
– kirajzolódik a kaján képzelet
világi ékszer füstös vén kanócod
bomlasztja a lángba borult telet

Vénusz tüzétől felforr az ágyék
ölelj titkon csavard körém lábad
kigyúlni naponta egyszer is elég

ha ingerekre szólít fel az ágyad
és fiatalon tartanak a készletek
mint férfi hímtagot a reggelek.

További bejegyzések