Ambrus József: új mesterek

sorok között alkonyodom
és szavakat gyűjtök – piros rőzsét
hideg szobáknak zúzmarás mélyén
visszatorpan a fényes csecsemőlét
naponta változom mint az évszakok
– szoborba lépek mint a mesterek
éltessél mint utcasort a lámpák
de palackba zárom a szellemet
gondok között őrizlek magamnak
– zúzmarás fészket melegítve
dolgaim kötnek az égő fához
„és adót vetek a szerelemre”

sorok között véres alakzatban
– az erőszak ellen tiltakoztál
de életek születnek szavaimmal
mely üres kezekkel is restaurál
látjátok – ritkábban jövök e tájra
küldöttség nevében bomlik szét az ember
kikopott lépésed mintha fájna
de magasra emel az ezermester

sorok között friss emlékeket halmoz
– s az ég is beszürkült felettem
feszes képletek csapódnak a dalhoz
mert a mesterek új mestere lettem

További bejegyzések