ha titok vagy maradj titok örökre
– a látvány nem mindig beszél
szürkületben mint a kiszögezett pára
– lefegyverzett gőgös fénytörései
mely inkább saját sorsa ellen lázad
és a művészetben fordul visszájára
mert a valós titkokból kibeszélnek
– emberibb hangokon közelebb
ahogy hangolódom a kíváncsiságra
mint titokbazárt piszkos regényalak
– szétroncsolt vércseppjei
titok vagy de mégis kibeszélnek
– mázsás szavaim a percek alatt
őrizik álmod – asszonyod emléked
és megcsókolsz minden porszemet
mielőtt végképp elveszíted magad –
– most még a titok álmát alussza
csak a kétségek hamuja marad
mert a szent látvány elszenesedett
– de aranytollam rendre beszámol
hogy milyen népes és otthonos az utca
mielőtt kikoptatom a gondok redőit
arcomba hullnak a vidám másvilágok
