ha bűnös tekintetem imádság volna
de porszemek vagyunk jóllehet
az út fölfelé visz – kis kápolna
törölgeti a mázsás könnyeket
szent imádsággal telik meg a világ
látjátok itt gyógyulnak a sebek
– és gyógyítanak a penitenciák
bár Szárhegy horizontján fellegek
az imádság rügyei kipattannak
a Szármányhegy gépezete fölött
minden fájás és öröm egybeolvad
ha a fenyvesek felisszák a ködöt
erdő mélyén székely katedrális
– talapzatát hitből építheted
itt megremeg a térd a szív a száj is
csak szentmisében gyógyulnak a sebek
fájdalmas öröm a végtelen magasból
– az imádság mennydörögni fog
szent ütemére zsoltárokat dobol
isten műhelyében a lantosok
a nemes kerekerdő horizontján
porszemek vagyunk mi jóllehet
gyertek még imádkozni – javasolnám
mert a Szármányhegy fölissza a könnyeket
