Ambrus József: önvád

mester-poéta tisztességben őszült
csalfa társak voltunk a rengetegben
a könyöradományba néha beleőrült
és éveim számoltam meglepetten
lantom panasza utolsót zendül
a kalandos játszma lágy ölében
szép körmenet kárpótolni készül
– elsiratni balga szőkeségem
ez a dal ma lelkem átkarolja
és útközben eljegyez a távlat
a reményt lelkedből is kioltja
két kezével s csókjaival támad

a holnap hangját hallani vélem
szívemben az önvád szennye szárad
csiszolt a ma is – koptatott engem
mint csaló világban az édes bánat
oszlopos bűne eltűnik a gyásznak
a ritka napfény hordalékát adta
csaló tekintetek megváltója támad
szelíd mosolyával virradatra

beszéld ki ember ami benned sajog
legszebb panasszal örökre a kínt
a szőkeségben sikolyod vagyok
aki hazug csókkal érkezett megint

További bejegyzések