a jövő ellen nem harcolok
sorsom fillérekért eladták
mert gyűlölnek és szeretnek
pénzes hivatásból manapság
tetteidért rendre megfizetsz
perceket zsákmányol a lélek
ünneplőbe öltözve siethetsz
– lebontani falait a létnek
semmivé olvad arcomon a holnap
mert a fényes jövő sötétre zárva
nemes sírja lesz a csillagoknak
és nemes hangom vésve homlokára
magam ellen büntetett a csend
mert a jövő ha bánt is sajátom
mégis csak vérző filléreket jelent
sorok között népies bulvárom
rám sújtott csókjával a végzet
kudarcaim mind alám omlanak
és mint a napsugár elenyészek
mitől félsz – engedd el hát magad
a szép jövő ellen üzenetem késztet
csak a bulvárom összhangban legyen
mert jóízlésből féltem az egészet
mely népies panasz – elfajzott intelem
