mosolyomnak megőszült iránya
– a tenyeremből vér szivárog
csontjaimban érzem mintha fájna
ahogy vezekelnek a szilánkok
küzdelmeket festek az új halálig
– és megvakít mosolyod fénye
apró mutatványom felparázslik
mint a napfogyatkozás feketéje
mosolyomból épült védőrendszer
– csak feledném mindazt ami fáj
a szorongásban ma is átmelegszel
amíg véredbe szivárog a halál
mosolyod szeretett legtovább
– és ölelésed omlik szerteszét
a férfikorban hamis haramiák
zárják bilincsbe a virágok kezét