Ambrus József: mátrix-virágaim

messze elkerülnek a találkozások
– igazából nem jár hozzám senki
csak az örvendetes hírek és a ráncok
amit makaróni nyelven tudok lejegyezni
ahol képtelen a hódolat és bocsánat
ahol végleg eltemetnek a nevetések
– kósza gondolatból festek csodákat
és asszonyi szavakból vereséget
de maradt a kísérletben szikra
– ahol a szavakat őrzőm igazán
és beavatlak a vágyak titkaiba
köd mosta virágzás piacán

átfestett friss virágsejt vagyok
démonok közt bolyongó égbolt
– vakít a nap a forró huzalok
fogsorán egy kis elpazarolt vérfolt
elrejtőzöm a találkozások mentén
– és elrejtem az érkező arcodat
ha sűrűsödik galléros szerencsém
piramis nyakában példás hajfonat

virágok élnek a tavasz kezében
– bujdokol a szépség a pompa
friss könnyek az illat jegyében
mely pár órára elvisz a pokolba

További bejegyzések