messze elkerülnek a találkozások
– igazából nem jár hozzám senki
csak az ígéretes hírek és ráncok
amit módi nyelven tudok lejegyezni
ahol képtelen a hódolat és bocsánat
ahol végleg eltemetnek a nevetések
kósza gondolatból festek csodákat
szép asszonyi szavakból menedéket
de maradt a kísérletben szikra
– ahol a szavakat őrzőm igazán
és beavatlak a vágyak titkaiba
legszebb tavaszom kalandos piacán
klónozott friss virágsejt vagyok
démonok közt bolyongó égbolt
– vakít a nap a piros huzalok
fogsorán ki csak elpazarolt vérfolt
rejtőzködöm a találkozások mentén
– de megmentem kedvező arcodat
és sűrűsödik galléros szerencsém
mint piramis nyakában kéklő hajfonat
virágok élnek a tavasz kezében
bujdokol a szépség asszonyi pompa
könnyek hullnak a mátrix jegyében
mely tét nélkül szerelmez a vadonba