Ambrus József: Körlevél

Ne válaszolj,- kopog a körlevél,
munkára fogom az üres szavakat,
– forró ekével végig szánt a vér,
és rossz fülekben a hang elakad.
Piros csillagarcom leckére bomlik,
– most bimbózik a nagy titok,
szent üzenetem behatol a csontig,
és halott szívem újra szeretni fog.
Versekből faragtam a délibábot,
új törvények határán cselekszel,-
vágtass utána gyakorold a futamot,
– neked is sikerülhet egyszer.

Párszor megviselt a gondolat,
– halálos maskarába öltözöm,
mint elsárgult bitang csontozat,
rugdosta fél lábbal a küszöböt.
Néhány sor a pillanatba olvad,
zsebem tele merész pulzusokkal,
– sétára hív címlapon a mondat,
amit beszórok nemes aranyporral.

Színes dráma volt mi összetartott,
küldetést hoz a pogány december,
derék pályámon a szólam zsivajgott,
és körlevelem is célba ért hetedszer.