percenként a versed nyolcvanat dobban
– vértől felcsigázott mellkasodban
szélárnyékban a parádés költészet
ahol pufognak az elsütött töltények
érzékeny csontjaim s magam örömére
csendre borult kiáltása – szerencséje
mert a „szarkanyelv” és fűzfa iskolája
csak szőkén virágzik gombnyomásra
az újmódi ritmus sokszor penészes
– képesoszlopai vegyileg fekélyes
rímei kikoptak mint írógépszalag
új néven fut privát – ruhatára maszlag
feszes gondolatom ösztönökbe zártam
mezítláb jött – nincsen benne áram
néhány virágzásnak üzenete sincsen
pazar gyászszertartás bámulatos sminken
a hangos károgás is lassan elszivárog
példás kockafejű – kóbor messiások
bár költőnek lenni három vers is elég
ha szérumod kikaparja a gesztenyét