neonfényű vagy sátáni a versed
mint kanapén a kocsma-félhomály
meztelen rezgések kamasz billentyűzet
között lépést vált a hangzavarban Kodály
összevarrt ösztönökből hitelezem
– receptre a jólfésült dallamot
álruhás pixeledbe szégyenült kezem
és fülön csíp sorok közt a négyhatod
– papíron nyomot hagy a vízjel
zsebemben lehangolt kavicsok
gyülekeznek trópusi donorszívvel
s a látomásban hiteles műhelytitok
hiába marasztal szép dallamod
Kodályt faragtam a letört ágakból
és beszélt velem komisz látszatod
mely a billentyűzet utcafrontján szól
duhaj tekintetem arcod balzsamozta
– célpontom darabokra repedez
Kodály-szólam nem kerülhet sokba
ha néhány káromkodást megfelez
a friss futamokat magam celebrálom
– üresedem – elkészült az új lét
hangszert cseréltem a jelmezbálon
mert Kodályról nem készülhet gúnykép
