Két ütemben három csomóval,
gyorsul szívemben a történelem,
hét milliárd éve az alkoholba
rekedt, beteges vírusait nyelem.
A mindenség vére átvilágít,
elmosódik parányi határa,
a látvány törvénye torok-szorít,
és becsukódott a napvilág szája.
Rövid pórázon az isteni galopp,
– kapaszkodj félúton magadba,
amíg korszerű ütemét hallgatod,
új termést hoz kétségeim magva.
Bús látványtól menekül a lábam,
mert horoszkópom meglátogat,
zászlók alatt partizán sugárban,
kalandor ütemre vált a fogat.
Bús dermesztő kifecsegett közöny,
– tartós tüzén ha fölmelegszem,
őrjöngésem most arra ösztönöz,
amit a három csomó diktál nekem.
