(Kis Csillagnak)
hajnali párát szikrázik a tested
gyáva vagyok még az élethez
– rossz idő jár a szavak kellenek
jó akarás bilincsel a lényedhez
zavart keltek és lassan feloldom
mert a kezdet egyben véget jelent
– lelked rezdüléseit eloltom
s ahogy kívántad körülfog a csend
nem tartozom csupán férfiakarással
– ahol naponta módosul a kép
osztozom veled tüskés bogáncsokkal
ha formádra hangolódik a derék
minden ölelésem emléket áraszt
– a valóság keresztet birtokol
sejtjeim támadják az immunválaszt
és teli rejtelemmel a tüzes jégszobor
tízezer éjszakára született a vágyam
beszédes szemed csontomig hatol
a romlásból kiemel friss betonágyam
– és dalokra gerjeszt a pálmabor
nem őriz tavasz a romlásban hiszek
maradék óráid a pokolban járnak
engem is szorítnak hitvány tövisek
amíg rózsája vagyok az olvadásnak