vetkőzöm
mint a fény darabjai
versben követhetetlen vagyok
szemembe költözik az őrület foltjai
de vágyam makacsabb mint az évszakok
lámpafény beszél versre inspirál
a bölcs szavak ártalmatlanok
senki nem mondja ki ha fáj
szorít a karma
nem vállalok több áldozatot
szólj csendet ha ugrik a lámpa
szememben hanyatlik a sötét
a világ megsemmisül
nyomasztó csend – színes dráma
kiskapun aszkéta példakép
a jelenet partján szabad elidőznöm
ahol a gondolat megsemmisül
fény árnyékába zuhant délelőttöm
a rejtélyek sikátorán keresztül
megszököm
mint a világ darabjai
magához ránt félszemmel a díszlet
próbálok a némaságon áthatolni
ahol nem szól
nem kérdez a címzett
