pompás holnapom tegnappal zárul
– elkallódom a rengetegben
a gondolat is hozzám silányul
mint romtemplomok az istenekben
időm pusztul az ösztönökben
a holnap sem hozott biztatót
– hetediken ma is lezüllöttem
mint óvárosban a galaxis-lakók
minden biztatásban zavart látok
– nyelvek és fogak gyönyörét
szájon csókoltam a violavirágot
és derékig szakadt kebel-köntösét
látom az együttérzés színeit
beszélő rudakhoz kötözve
és Galilei babonás téziseit
– a páter szőnyeg alá söpörte
minden elmélet tegnappá silányul
bezárva egy nyitott dimenzióba
zavaros biztatásom kibámul
üveges szemekkel a hírfoglalóra
ki tudja mit hoz a holnap-lakó
– ha a világot látni engedik
száját nem hagyja el igaz szó
és hangod is babonák szennyezik