ajkamra friss csókot nem éget a szád
– vak szerelem prédája lettél
Lajosmizsén kihajolt a csalfa vád
s a hintaszékben kiutat kerestél
szívem ma nyitva – bárki bekerül
ezért virrasztok pár éjszakát csupán
könyvek között átfagyva egyedül
füstölögtem egy botrányos délután
– számodra a világ banda-szerep
messze dübörgés zűrzavar az egész
mert az álarcot sokszor fölveszed
s a jószándék követe csak egerész
játékos eged férgekkel tele
balga tekintetben elfáradt mosoly
tegnap még tiszta volt a szeme
mégis a józan ész a padlóra omol
vak szívem az ölelést kereste
bús arcodon fáradt unalom van
garast kapirgálsz kiutat keresve
arcod ősz redői alatt boldogan
édes vádak késztettek az indulásra
– vert szívemben olvad a fájdalom
ócska fiákered vágtatott a romlásba
és magával vitte szerelmes dalom
