imádkozni tanított a félelem
„jaj Istenem” volt a sláger
térdre kényszerített pénteken
amikor kezével áldott meg a fráter
pár percig tartotta mozdulatlanul
amíg vérembe csordogált a vigasz
– s én térdeltem félve szótlanul
Bibliát forgatva tájoltam hogy ki az
Isten szívéből jött a víg zene
csendet hallgattam és melódiát
– apró bűnöm a sátán szégyene
de rám bízta a csókos amnesztiát
szelíd leszek – bár megaláznak
lelkemben csak gyógyszavak égnek
nem gyötörnek emésztő vágyak
– átmosták véremet a fények
„jaj Istenhez” gyermeked hű marad
hamis bálványt nem ölel magához
– Istentől nem jöhet több harag
mennydörgés bilincsel a halálhoz
véget ér a próba – sebem begyógyul
az imádkozás ma is visszaköszön
péntek van – gyorsan bealkonyul
az igazság útján a damaszkuszi közön
