Ambrus József: fűszervirágaim

fűszerét használom csókjaidnak
köd és arany most minden itt
olvad a csönd az alkonyatban
– és a létezés füstje melegít
vad szirmok ütköznek hangtalan
földi virágból vagyunk kitépve
most a rossz szavak sem fognak rajtam
de a múlt láncszemeit egybefűzte
kész vagyok megérteni hallgatásod
– fűszered nemesült pillanat
öröm és utálat összes kívánságod
ami az újjászületésből kimaradt

nincs már csókomnak maradása
jégbe zárt istenek rügye pattan
csodákat tép fel a világ akarása
éjszakák szemében könyv alakban
friss csókjaid morzsaléka lettem
tanul az ember – érzelmei vásnak
– kis időre én is szeretni jöttem
de része vagyok az elmúlásnak

szíved fölött nincs már hatalmam
– emléked beolvad a semmibe
és a jelened is átsuhan rajtam
– mint szentek lelkében az ige

További bejegyzések