vörös üvöltésem nincs lehűtve
az idő halad – mi sosem változunk
– csak az ősbűnhöz közeledve
percenként roskad össze lábunk
a szabadságot kell megfizetnem
– mert a diagnózis egyre nyíltabb
folyékony sorok között merengtem
– mint a csalódott februári nap
folyékony rendelet őrszeme vagyok
– újrafestem amit elhódít az érdem
árnyékba vetnek a tömör holnapok
és feltámaszt a jól megírt beszédem
rémület csapódik az idő arcára
látom a fényt – sosem sugároz
szétfröccsen a folyékony lámpa
és szétfröccsen hajnalban a város
ki kellene mosni az aszályos időt
melyben nincs szenny csak értelem
– a játékos halál pénzeli az erőt
folyékony sorok között az érzelem
a városban csak emlékek járnak
vigyázz hogy bánatokba ne botolj
új színt méltó diagnózist találnak
ahol férges testét óvja meg a mosoly
